Marci nemrégen kerek évfordulót ünnepelt, szerettem volna valami különlegessel meglepni. De, ő az a tökéletesen boldog férfi ember, akinek semmire nincs szüksége. Bár puhatólódzni próbáltam, ötletem sem sok volt... Nem beszélve arról, hogy irtózik mindenféle buliktól, meglepetésektől és csinadrattás ünnepléstől, így aztán végképp sarokba szorítva éreztem magam. Egyik beszélgetésnél kiböket, hogy azt szeretné, ha aznap szeretnék őt az emberek olyannak, amilyen...
Mi sem egyszerűbb?
Írtam minden barátjának ismerősének, családtagjainknak, azaz Nektek, hogy köszöntsétek fel e napon. Majd rettegtem egy hétig hogy sikerül-e, jól sül-e el, és nem lesz e belőle sértődés, hogy én is mozgosítom érte a tömegeket, pedig minek azt. Szerencsére nagyon jól sült el, bár gyanút fogott és utána leleplezett, mint konspiráló összeseküvőt, de addigra már meghatódott, hogy milyen sokan szeretik. (Mondjuk nem nehéz őt szeretni, ritka az ilyen jó ember.) Ráadásul beesett egy munka egy nappal előtte, és hát nagyon szeret dolgozni, főleg ha jó és érdeklődő társaság hallgatja. Estére kellemes vacsorával és egy gesztenyetortával készültem, amit megspékelt épp erre járó barátaink betoppanása, no meg üveg bora, amit szülinapra hoztak. :)
Tökéletes lett, Marci nagyon boldog volt, köszönöm Neketek!!!
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.