Amikor este 11 magasságában rám néz a pincérnő, és közli, hogy "Co Marcinku kochanie...?" akkor én egy pillanatra ledöbbenek. A pillanat hossza cirka 1,5 percre sikeredett...
Tegyük hozzá, hogy mindez a Małysz búcsúztató rendezvény után, a Magyar Szektor kis esti sörözgetésén (épp valakinek a cehjét akartam rendezni) történt, ráadásul amellett, hogy a pincérlány nagyon hálás a folyamatos tolmácsolásért, még a szomszédom is... Ennek ellenére - és azzal együtt is, hogy nem kevés ideje szokom ezt a szláv lengyel mentalitást - még mindig zavarba hoz, ha valaki így szól hozzám: "Mi kéne, szerelmetes Marcikám..."
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.