Sok történetet hallottam már a postásokról, és az én anekdotáim is szépen gyűlnek.
Még Visegrádról van egy. Nővéremék, kint laknak Visegrád határában, messze is van, dombnak fel, nincs arra kedve kerekezni a postásnak, hát Anyukámhoz kézbesíti Nővéremék levelit, mert az mégis csak közelebb van.
Bár valami számomra érthetetlen oknál fogva Nővérem szomszédjához kijön a postás, ennek ellenére azokon a napokon, amikor kint kénytelen járni, nem kézbesíti egyben Nővéremék leveleit is???
Zakopanéban ez a dolog csak súlyosbodott. Ugyan ez nagyobb település, a szomszéd mégis nyugodtan átvehette az ajánlott leveleinket, bankkártyát, PIN kódot, adószámot ... :) De ezzől már meséltem.
Viszont nemrégen rájött a postás, hogy én vagyok Csomor Gabriella, akinek mindig a szomszéd veszi át a leveleit, mert nincs postaládám. (Karácsonyra csinált nekem egyet az Apukám.) És elkezdte a leveleimet kézbesíteni a munkahelyemre. Így már nem is kell a postaláda.
No de az eset nem ilyen egyszerű mert, pénteken nem voltam az irodában, ugyanis itthon voltam. Hétfőn január 11-én a szemére hánytam, hogy egy számlalevelet január 5-én adtak fel Zakopaneban, mégis hol volt eddig. A válasz egészen meglepett. "Hát nem tetszett itten lenni az irodában..."
Az hogy a lakcímemre szól a levél.... Na hagyjuk. Bár eléggé sárgult a postás feje, amikor rákérdeztem, hogy Nővérem karácsonyi képeslapja miért is ment majd egy hónapig, mire megérkezett, amikor gyalog is csak két hét az út.
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.