Bizony újabb és újabb bizonyságot nyerünk, hogy Zakopane a látszattal elletében valójában egy kis falu, ahol mindenki mindenkit ismert. Mindenki tud mindenkiről mindent, de legalábbis abban a kategóriában, hogy ki-kivel, mit, és legfőképpen mennyiért. J
Minket is kezdenek megszokni. Már köszönnek a boltban nekünk, felhívják a figyelmünket az új árúra, és hogy épp akciós a kedvenc sajtunk. De vannak ennek a befogadásnak nagyon aranyos, sőt esetenként vicces jelei is.
Ma például legalább tíz percet állunk a hentesnél és hallgattuk a hentes néni történeteit az unokáiról, megnéztük a fotókat, és mesélt az egri nyaralásról, hogy Egerben a főtéren szembe a nagy épülettel szokott szobát bérelni. Joli néninél, ugye ismerjük! Nagy, mosolygós asszony.
Életemben talán kétszer voltam Egerben, abból is az egyik általános iskolai kirándulás volt. Töredelmesen bevallom, nem ismerem Joli nénit. Most mondjam meg a hetes néninek és rontsam el a napját? Hisz Joli néni is magyar, biztos találkoztunk már vele. J
Néhány napja egyedül mentem a boltba, közeli katicásba és a pénztáros néni megkérdezte hol a férjecském, miért vagyok ma egyedül a bevásárláson, és amikor meghallotta, hogy Marci főz, és én is csak lisztért ugrottam ki, ami elfogyott, elégedetten morgott –Jól van, hát azért csak meg van az a magyar fiatalember…
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.