Igazából, akik személyesen nem ismernek minket, és mint kiderült egyre több ilyen ember olvassa a blogot, az nem tudja Marciról, azaz Csomról, hogy mestere az étkeknek. Főleg húsoknak!!! Nem tanulta ő ezt sehol, egyszerűen Isteni tehetsége van hozzá, meseien komponálja az ízeket és varázslatosan fűszerez. Aki nem kóstolta a mézes, zöldfűszeres grill pulykafalatkáit, vagy a gyros húsát, nem beszélve a fasírtjairól amit egy csipetnyi cukorral bolondít meg, az nem tudhatja, hol lakik az Úristen. Vagy ahogy a lengyel mondaná annak nem volt még mennyország a pofájában. (Niebo w gebie, azoknak aki tudnak lengyelül ).

Nos a méltatás nem csak úgy, jött. Mondván nincs miről írnom, hogy akkor méltatom egy kicsit az én édes jó Uramat, hanem mert ma este Marci megint főzött, vagy inkább FŐZÖTT!!! Fenyőtinorrús (gombás) hús darabkák úsztak valami mesés tejszínes szószban. Nyam-nyam, meg hmmmm…

Maga a recept meg kell vallanom nem saját, hanem Marci a kedvenc pesti éttermünktől, a Pink Cadillac-től kunyerálta el, azaz ott is a kedvenc pincérünktől, Balázstól. Végül is 10 éve járunk oda, megünnepelni ezt-azt, vagy vigasztalódni, és Lengyelországba költözésünk kapcsán panaszkodtunk, hogy nélkülözni leszünk kénytelenek a jó kosztot, főleg a kedvencemet a Petto di Pollo Gallinát. Ha valaki a Ráday utcában jár Pesten ki ne hagyja, az vétek lenne, bár Marci a pizzájukra esküszik.

    Gabi