Annak, aki nem tudja: A Biedronka egy (katicabogaras) általános üzletlánc Lengyelországban. Általában elég vékony a kínálat, de normálisan az árak. Viszont hangulatban elég lepusztult mindig, és állandóan legalább két kasszással kevesebb van, mint amit az üzletben lévő vásárlók száma igényel. Ellenben esetünkben még közel is van (Majd 40 másodperc oda kiérni...), szóval néha ráfanyalodik az ember.
Szóval tegnap Gabi vett rántani való halat. Szép mirelit csomagolásáról panírozott, guszta (speciel nekem nem, de én nem szeretem a halat...) halszeletek néztek vissza.
A kasszánál Gabi azonban fordítva tette fel a csomagot a pultra, és észleltük csomagolás túloldalán lévő kémlelőnyíláson keresztül, hogy a cucc messze nincs bepanírozva. Élni már nem él, de ennél többet nem tettek a konyhakészségre alkotásért.
Hogy ez mennyiben meríti ki a vásárlói félretájékoztatás fogalmát, azt nem tudom. (Sörön pl. nincs kémlelőnyílás. - Igaz futottam is már bele fura dolgokba, amiket árpaszörpi néven kínáltak, de mindegy...) Az viszont biztos, hogy a kellően lusta pénztáros nagyon-nagyon lenéző tekintetét ("Mi van kérem, amíg a boltban vagyunk nem tudjuk eldönteni mit akarunk, aztán sikkantgatva rohanunk a hűtőpulthoz, mert nem az van a csomagolásban, ami a képen? És miért fáj az neked kis hülye vásárló?) elnyertük. Pedig pihenhetett egy kicsit, mialatt asszonykám megjárta a hűtőpultot oda, meg vissza...
Mindennapi kalandok Zakopanéban...
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.