Sziasztok!
Szombaton kirándulni mentünk Gabival, ennek története álljon most itt.
Kora reggel keltünk, hogy időben a lanovkához érjünk. Nagyon persze izgulnunk nem kellett, mert egy irodai ügyfélnek hála tudtunk mi is venni elővételben jegyet. Az időjárás volt az idegesítőbb, mert folyamatosan borult be. (Ekkor még nem is sejtettük, hogy lesz az időjárásnál komolyabb kalandunk is...)
Mire felértünk a Kasprowy csúcsra, el is kezdett esni. Beöltöztünk melegen, esőkabátot kaptunk magunkra, és nyugatnak vettük az irányt a Tátra főgerincén sétálva. Váltakozó mennyiségű esőben haladtunk előre, de mivel a felhők elég magasan voltak, ezért csodás kilátásunk volt a hegyekre minden irányba.
A helyzet akkor kezdett kritikussá válni, mikor megjelent egy olyan felhő is, ami már a mi magasságunkban kúszott előre a hegyeken és mindezt kellemes dörgésekkel zenésítette meg. Mivel ez messze a szlovák oldalon, tőlünk délnek jelent meg, ezért eleinte optimisták voltunk, hogy megússzuk.
Hát nem. Pillanatok alatt mi is a felhőben voltunk, és úgy mászhattunk fel a Kopa Kondracka csúcsra (2004m), hogy oldalról szakadt ránk az eső, és szinte elfújt minket az orkán erejű szél. Végül persze feljutottunk - igaz akkor már kicsit havazott is - de nem sokat szöszöltünk ott, hanem ereszkedtünk is le észak felé Kondracka hágóhoz.
Mire ezt elértük, már alig petyergett az eső, így a nyeregben, az útkereszteződésben ebédeltünk, és felváltva gyönyörködtünk a magunk mögött hagyott Kopa Kondracka csúcsban, és az előttünk tornyosuló Giewontban.
Aztán némi kis sikolyokra lettünk figyelmesek, és meglepve konstatáltuk, hogy úgy kétszáz méterre tőlünk egy medve fut át az ösvényen. Igen! EGY IGAZI, ÉLŐ, MEDVE! (Nem ő sikoltozott, hanem az ösvényen tőle 5 méterre lévő leányzó engedte ki hangját egy rövid időre... Mondjuk megértettem! Főleg úgy, hogy 5-8 perccel előtte mi is ott haladtunk el.)
Macink amúgy csak az út egyik oldalán lévő áfonyásból váltott át a másikba. Hiába no, a szomszéd áfonyája mindig édesebb...!
Szóval láttunk egy mackót a tizenkettőből. (Mert a Tátra lengyel oldalán 12 medve él. - Bizony ilyen jól felkészült idegenvezető, még ilyeneket is tud.) Készült is róla olyan 13 használhatatlan fénykép...
A medvekaland elmúltával lefele vettük az irányt a Malej Latki völgyben a hegyről. Szerintem az eddig látott legszebb tátrai völgyek egyikét fedeztük fel. Csodás sziklafalak magasodnak körülötted mindenhol. Élményszámba menő látvány. Igaz csak az elején láttunk belőle valamit,mert a felhők később megint alaposan ránk ereszkedtek, és szépen megszórtak minket esővel. Turista szempontból amúgy elég meredek részek vannak, szóval ha jöttök ide, készüljetek fel, hogy nehézkes út - főleg esőben.
Végül tényleg bőrig elázva értük el a várost, majd még 10 perc gyaloglás után egy buszmegállót. Otthon megváltás volt a meleg zuhany, de egész este azon nevetgéltünk, hogy láttunk igazi, hamisítatlan, tátrai mackót!
Tök jó!
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.