Zakopanei kalandozások

A nyolcra befejezi Marci optimista hozzáállás volt. Este 11 estünk haza, de kezdem az elején...
Szóval Marci csoportot ment vezetni, és mivel ismerem az útvonalat, elcsábultam én is. Lejönni libegővel a Butorowy Wierchről, olyan mint egy hétvégi lélek-nagyátmosás. Csodával határos, amit újra és újra megtesz velem a táj, a hegyek és a lábam alatt elsuhanó mezők, kertek. És mivel van egy kis tériszonyom (amit rövid pórázon tartok) ezért minden egyes ilyen utazás maga a csoda számomra, hogy újra legyőztem egy legyőzhetetlennek tünő akadályt a beülést és a kiszállást. Ne tessének kérem nevetni ezek komoly dolgok.
Tegnap este, a libegésen kívül emelte a hangulatomat, hogy az itt oly szokatlan kánikula este felé kicsit enyhült, és amolyan kemence melegség hangulata volt a világnak. Meleg szél lengedezett, a Gubałówkán meg olyan levegő volt, hogy ha a magyar nyelv engedné "leglevegőbb" jelzővel illetném.
Szegény helyiek nincsenek hozzászokva ezekhez a nagy melegekhez, mi csak mosolygunk a szenvedéseinken, hisz mi a budapesti hőségriadókon edződtünk. Nem véletlenül kértünk ventilátort nászajándékba, még anno.  Az most anyósóméknál a padláson lakik, hisz itt a nagy melegek idején is kellemes hűvős van a lakásokban és az irodában, amiben dolgozunk mindig van tartalék pulcsi is. :) Látom már sanyarú sorsunkat télen. 1,5 méter hó, fagy, hogy fognak rajtunk szórakozni a helyiek, mert úgye mi meleg déli országból származunk, ahol csak mutiba van hideg.
Tegnap még este 11 kor is bársonyosan meleg volt a levegő és csuda finom. Teljesen feldobott hangulatban sétáltunk hazafelé. Egy jó csoport csodákra képes az ember hangulatával. Bár már hazauton figyelmeztettem Marcit, hogy ma éjjel igen keveset fogunk aludni, mert a cica, a drága egész nap egyedül otthon volt. Jóslatom sajnos igaznak bizonyult. Haza vonszoltuk magunkat, berogytunk az ágyba egy életmentő zuhanyzás után, és hallgattuk, ahogy a pici, édes, szőrős ÁLLAT!!! módszeresen szétszedi a hajlékot. Felkeltem megszánva Uramat, hisz én akkor is tudok aludni, ha a falat bontják mellettem, és összeszedtem a pici, zżrgős, csilingelős, zajos tárgyakat és eldugdostam. Majd a következő körben elkaptam a megvadult istennyilát (fogócskázott velem a szentem) és bevágtam a minimalizált zajforrással ellátott fürdőbe. Az szívem csücske egész éjjel a sötétítővel játszott. Reggel egy felismerhetetlen rogycsomóban a földön találtam meg, azt ami maradt belőle. Hát, igen én sem szerettem ezt a sötétítőt, de ez azért durva kritika...

Viszont engem sem ejtettek a fejem lágyára. Úgy döntöttem, hogy a itt az ideje szőrős tornádónak legyen napközben is kijárási lehetősége. Azon agyalok, hogy az egyik ablakot valahogy úgy kéne részben nyitva tartani, hogy a macska ki be járhasson, de más macskákknal nagyobb illetéktelenek ne nagyon. Szóval ma reggel bemutattam a pici csíkos négylábú sebesvonatnak az ablakot, mint alternatív kijárási lehetőséget. Felraktam az ablakpárkányra és figyeltem, ő lelkesen kivetette magát egy bogár után. És pár perc múlva már viharzott be az ajtón, hogy levadássza a felmosó rongyot a kezemből. 1. Lecke kipipálva, mert ugye hazatalált, egy félórán belül kipipálta a 2. leckét is, mert mint kiderült vissza is tud mászni az ablakon. Tök jó, most ha este hazajön Marci megmutathatom neki az önellátó cicát, akit este berakhatunk a nyitott ablakú fürdőbe, és nekifoghatunk kialudni magunkat. Mint aki jó végezte dolgát becsuktam az ablakot és elkezdtem szedelődzködni munkába. De hopp, eszembe jutott, hogy dobok még egy pisit, bevonultam az erre felszentelt helyiségbe leültem szembe az ablakkal, és... elhúzott mellettem a macska gyanús kondenzcsík, dobbantot a frissen mosott kövön, és telibe kapta az ablak üveget. Jó fél percig értetlenül bámult ki a fejéből.  Azt hiszem a 3. Lecke még eltart egy idejig - avagy, hogy különböztetünk meg egy csukott ablakot egy nyitottól.

Én  fenemód jól szórakoztam , és végülis ezért van macskánk. :)

Gyopár