Zakopanei kalandozások

Auschwitz nagy népszerűségnek örvendő turistalátványosság a régióban. Igen, nagyon morbid, de így van. Tömegével jönnek ide a turisták, iskolai kirándulások, családok stb. megnézni az egykori haláltábort.

Én hosszú évekig nem voltam hajlandó elmenni oda, de most szerdán úgy adódott, hogy egy családot kísértem tolmácsként. Megrázó, de még sem annyira, mint féltem tőle. Az üres falak és maguk a kiállítások megdöbbentőek, de emellett megnyugtatóan múzeumszerűek.  Igazából nagyon részletes és alapos, emiatt irgalmatlaul hosszú kiállítás tekinthető meg. Irgalmatlanul hosszú, azaz ha az ember nem bajlódik a feliratok részletes elolvasásával csak úgy érzéssel néhol meg-megáll, akkor 3-3,5 óra, ha alapos, akkor 1-2 nap. És idegenvezető nélkül könnyű eltévedni, bár  bolyongás közben is rengeteg dologgal találkozhat az ember.

Be lehet menni a gázkarmába és egy krematóriumba, meg lehet nézni a börtöncellákat, az SS-manok szállásait és a rabok mindennapjairól is részletes kiállítás szól. Még a napi kosztot is meg lehet tekinteni. Cipő-, utazótáska-, levágott haj hegyek és a személyi aktátból kiemelt portré fotókkal tapétázott falak mellett mennek el a látogatók. Minden fotó alatt név, foglalkozás, érkezés és halálozás dátuma látható, és a két dátum közt ritkán telik el három hónapnál több. Az idegenvezető itt említette meg, hogy az itt elhunyt emberek kevesebb, mint 1/5-ének csináltak egyáltalán aktát, és azoknak is csak kicsi része maradt fent, mert a náci módszeresség kiterjedt a bizonyítékok megsemmisítésére is.  "Csak kevés fotó maradt fenn..." és mi egy 20m hosszú folyóson állunk, ahol egymást érik a fényképek, megszámlálhatatlan sok...

Az, hogy ami ott történt szörnyű az mindenki számára egyértemű, elvileg ... Mert az akasztófával, a kivégzőfal előtt és a szögesdrót kerítessel is fényképezkednek a turisták. Az idegenvezetők nem szólnak rájuk, csak csöndben figyelik, amikor rákérdeztem, hogy azért mégis nem tartja ezt egy kicsit kegyeletsértőnek, azt mondta hogy látott, már olyat amikor az apuka a hároméves lányát a krematóriumban a hullaszállító kocsira ültette "egy fotó" kedvéért.

Auschwitz múzeum, ahol kiállítások vannak, többek közt azoknak a magyar zsidóknak is szenteltek egy külön barakknyi kiállítást (magyar, lengyel, angol nyelven) akik itt haltak meg. Ők úgy tudták, letelepedni jönnek, némelyikük saját maga vett jegyet Budapestről, hogy az új otthonában végre békében élhessen. Úgy hiszik 430 000 magyar halt itt meg, de pontos adatot nehéz mondani.

Birkenau más, leginkább skanzenre hasonlít. 21 fa barakk maradt meg többségük úgy áll, ahogy anno az utolsó rab elhagyta. 21 fabarakk áll, a többi, vagy száz leégett és mementóul csak a kemencéjük kéményei állnak, furcsa-ijesztő erdőt képezve, ameddig a szem ellát. Még a megfigyelő toronyból is csak egy keskeny messzi erdősáv látható a kéményerdő mögött.

Érdemes megnézni. Bár a legfőbb kérdésre "a miértre" nem ad választ sem a kiállítás sem a hely. Akit a kéresem nem sért meg imádkozzon értük, amikor ott van. A rabokért is meg azokért is, akik ezt elkövették ellenünk. Mindkét csoportra ráfér.

Gabi