Szombaton megvolt az első idegenvezetésem egy kedves piliscsabai (majdnem teljesen) nyugdijas csoporttal. A Fatimai Szent Szűz Templomától indulva ismertettem meg őket a várossal, annak történelmével, és némi adomákkal is igyekeztem szórakoztatni őket.
11-kor elváltunk, és Gabival, aki időnközben csatlakozott hozzám a Koscielisko-völgybe indultunk. A fotomasinát ügyesen otthon felejtettük, igy erről a sétáról képeket nem tudok mellékelni... Bocsi...
A Koscielisko-völgyről érdemes tudni, hogy a Lengyel-Tátra egyik legjobban kiépitett útvonala, igy rengeteg benne a turista. Szűval egy ilyen szép szombati napon a szezon közepén ezrek látogatják. Azonban a völgy elég nagy ahhoz, hogy elviseljen ennyi embert. Plussz, mint minden frekventált tátrai helyen, itt is ezer meg egy lovaskocsis gurál kinálja fuvarját a turistáknak.
Mi a kb 4-5 kilométerre lévő Ornak turistaházig sétáltunk, meg vissza. Ezt odafele tetéztük a Jaskinia Mrozna nevű barlang megnézésével. Ebben a szűk barlangban - ami laza 3 helyi pénzért látogatható - gyakorlatilag egyes sorban kell haladni, mert olyan szűk. Igazából egy hosszú - 500 m - mészkőhasadék, cseppkövek nem nagyon vannak benne, de attól még nagyon szép.
Ami idegesitő, hogy bár fényképezni nem lehet benne, de ennek ellenére mindenki fotózgat. (Mi nem, és nem csak azért, mert nem volt nálunk a gép.) Őszintén szólva nem értettem a sok barmot, hogy miért nem birja ki...
E mellett a barlang szűk járatainak jelét még magunkon viseljük. Mindketten kaptunk egy-egy szép púpot ajándékba a szikláktól. Gabi járt jobban, mert az övé diszkrét, és szépen megbújik szépséges haja alatt. Az enyém nagyobb, véres - és persze remekül látszik kopasz fejemen...
Az Ornak menedékház nem volt olyan jól szervezett, mint a múlt heti Hala Gasienicán fellelt példány. Kevesebb volt az alkalmazott, és ráadásul minden sor egy helyre érkezett be az épületen belül, igy bazi nagy tömeg alakult ki. E mellé füstös is volt, ami valószinűleg a konyha rossz szellőzésének köszönhető. Azért kitartottunk, és megszereztük a Gabinak járó pohár aludtejet, és a nekem dukáló korsó söröcskét. Gyorsan kimenekültünk a ház elé, és a tájban gyönyörködve fogyasztottuk el az itókákat a szendvicseinkkel együtt.
(Édesanyám meglepődne, ha látná, hogy mennyi aludtejet, meg kefirt fogyasztok, amióta Lengyelországba költöztem...)
Hazafele már könnyed sétánk volt a szépséges patak mellett haladó úton, majd a völgy végében hamar leltünk egy Zakopanéba induló kisbuszt.
Este jóféle rakott karfiol várt minket - Gabi jóvoltából szinte teljesen előkészitve - igy alig 5 perccel hazaérkezésünk után már falatozhattunk is. Tény, hogy a heti munka, meg a sűrű szombat miatt mindketten elég fáradtak voltunk, igy a vasárnapi túrát kilőttük. A Lengyel-Öt Tó Völgyének beszámolója csúszik tehát, de cserébe megirom majd a beszámolót a Koscielisko Völgyben lelt Bacówkáról, igy végre kielégitően tájékoztathatlak Titeket róla.
De azt majd a következő, vagy az utána jövő bejegyzésben.
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.