Ma beszálltam kicsit a rendezvény bizniszbe, és a főnök férjének étterménél (Restaurant Karpacka - majd egyszer bővebben róla) segédkeztem egy múlt heti rendezvény romjainak eltüntetésében.
De amiről mesélni akartam, hogy miközben Roberttal (szakács) pakolásztunk, találkoztam egy helyi szépségel. Elég bátor volt, és szinte odajött hozzánk, no meg illegette-billegette is magát. Igazából meglepett, hogy nem zavarja, hogy ott vagyunk a közelében. De egyben illedelmesnek is találtam, hogy nem olyan rámenős, mint angol társai Londonban. Azok úgy az ember lába elé vetik magukat a parkok zöld gyepén, és oly egyértelmüen követelődznek. Ő viszont olyan kis szerény volt, és titokzatos. Szépen mutatott a fenyőfák között. Nem tagadom, szivesen megsimogattam volna.
No ennyit a mókussal való találkozásomról.
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.