Zakopanei kalandozások

Egy hetes a történet, melynek nyomán naivitásom és Magyarország varsói konzuljának felületessége majdnem oda vezetett, hogy lemaradtunk a választásról.

Történt pedig, hogy Sólyom László kiírta az országgyűlési választásokat április 11-re. Mondják azért, hogy a lehető legrövidebb legyen a kampány. Ez a döntés e tekintetben nagyon hasznos az olyanoknak, akik nem igazán bírják azt, ami a kampánnyal jár. És nem kismértékben szivatás a külföldön élő magyaroknak. Mi ugyanis egy héttel korábban szavazhatunk a külképviseleten. Azaz Húsvétkor.
Így aki kint él, az nem tud hazamenni húsvétolni a családdal, már ha akar szavazni, és nincs két hete otthon.

Ez a része még nem nagyon érdekes a dolognak, mert mi más okokból is Varsóba akartunk menni szavazni. Az egyik egy jelképes tiltakozás a krakkói konzulátus bezárása ellen, a másik, meg hogy Varsó csak 50 kilométerrel van messzebb innen, mint Budapest, ami igazán nem számít, lehet kicsit világot látni. Van harmadik is, az hogy április 12-én indul a repülőnk Katowicéből Hágába (nem, nem bírósági idézés, pusztán a legjobb barátom meglátogatása, és nem, nem a börtönben)!

Mire nekiálltam volna kinyomozni a külképviseleti szavazás mikéntjét, érkezett egy konzuli hírlevél emailben, ami tartalmazta, hogy mit kell tenni. Kérni a magyarországi lakhelyem szerint illetékes jegyzőnél, hogy vegyenek külképviseleti névjegyzékbe. Lehet személyesen - no ez nem játszott - meghatalmazott útján, vagy ajánlott levélben.
Utóbbit választottuk. Március elején elküldtem a kérvényt, és ezzel elégedetten hátradőltem, hogy milyen frankó családfő vagyok, időben elintéztem a dolgokat.
Aztán két nappal a kérelmezési határidő lejárta előtt telefonált apósom, hogy nem fogadták el Gabi kérelmét, mert nincs benne a kérelemben a személyi száma. Hát mondom, ezt honnan kellett volna tudni? Beletettem én mindent, amit szokás egy kérelembe: anyja neve, születéskori neve, személyi igazolvány száma, születés helye és ideje, no meg magyarországi lakcíme.
Gyorsan felhívtam Dunaharasztit, hogy velem mi a helyzet - én ugyanis oda vagyok bejelentve - és hát kiderült velem is baj van. Nem hogy a személyi számom nem adtam meg, de nem is formanyomtatványon küldtem be a kérelmet. Második pofon: Van formanyomtatvány?

Óriási, és mindez két nappal a határidő lejárta előtt derül ki, mikor két nap sokszor belföldi levélnek nem elég, hogy célba érjen.
Nem szaporítom a szót, mindkettőnket felvettek a külképviseleti névjegyzékbe méltányossági döntéssel.

Én közben meg elkezdtem utánajárni a dolgoknak.
Nos konzulunk, Varga Szabolcs, nem csinált mást, csak a www.valasztas.hu oldalon a szavazás külföldön rész alapján megírta a teendőket.
(http://www.valasztas.hu/hu/parval2010/356/356_7_1.html ha valakit érdekel. Mondjuk itt sem könnyű észrevenni, hogy a negyedik sorban lévő "kérheti" szócska hiperhivatkozásként a kérvényező formanyomtatványra mutat, de aki tudja mit keres, az megtalálja. Ez úton azért üzenem az OVB-nek is, hogy ha nem karakterszámra fizetik a gépírónőt, akkor már igazán odatehetnének egy egész mondatot, hogy "az ehhez szükséges formanyomtatvány letölthető innen és innen" vagy valami hasonlót.)

Én sajna nem tudtam mit keresek, mert nem szavaztam még külföldön, plusz fel sem léptem erre a csodás és illetékes oldalra, mondván, hogy engem a konzulom informált a teendőkről. Az más kérdés, hogy a formanyomtatvány megemlítése kimaradt. (Igen a kérvény megírásakor agyaltam, hogy miért nem írják meg, milyen adatok kellenek egy ilyen kérvénybe, de hát mondtam, nagyfiú vagyok, írtam én elegendő kérvényt az egyetemen, menni fog.) De, és itt az én naivságom, hittem a jó konzul úrnak. Kérni kell. Kértem, csak nem a szabályos módon...

Tudom jól, hogy utánajárhattam volna a dolgoknak. Csak ha mindennek utánajárok, amit modanak nekem, és csak utána hiszem el, az sok időt elvenne az életemből, és az ismerőseimmel való hiteles kapcsolatomat is rontaná.
Plusz egy hivatalos emberben, és egy hivatalos féle dokumentumban nem kételkedni, szerintem nem emberi balgaság. És főleg, a konzul azért van, hogy segítsen az itteni magyaroknak. Nem kötelessége hírlevet üzemeltetni, de ha már megteszi, akkor a hivatalos dolgokat szépen, rendben pontosan. (A nem hivatalosakat - pl hány magyar kisbaba született az elmúlt hónapban, vagy hol lesz magyar klub a héten - is.)

Szóval a múlt hét közepén - nem túl kulturált, de igen érzelmes módon - anyáztam rendesen. Végül a dolgok is jól alakultak, én is lehiggadtam, no meg a konzul úr is ember, az meg hibázik néha.

  CSom

U.i.: Ennek a bejegyzésnek a megjelentetésével egy időben hivatalos emailben is panaszkodom Varga Szabolcsnál, hogy ne mondhassa senki a levegőbe beszélni könnyű, de tenni a változásért nehéz!