Mostanában korán sötétedik, kb. este négy körül már koromsötét van. Öt körül, amikor végzünk már olyan, mint a vakond fenekében (ahogy a helyiek szokták mondani).
E mellett a mi kis mellékutcánkban nincs közvilágítás, szóval minden munkanap után sötétben zárjuk az irodát. És ugyebár előbb lekapcsolja az ember a villanyt, utána becsukja az ajtót és végül pedig áll kukán a töksötétben, mert nem leli a kulcsot. A gyakorlatnak hála, ha megvan a kulcs akkor már gond nélkül találom el a kulcslyukat.
Utána egymás kezét fogva csúszkálunk ki mindennap a lefagyott ösvényen az utcába, ahol 40 méterenként már homálylik egy nem túl lelkes lámpa. A mai esténket még a köd is feldobta. De nem ám akármilyen, hanem az a sűrűn gomolygó, amit az autók fényei szinte átdöfnek, és ezzel is még sejtelemesebbé tesznek, ilyet csak koncerteken vagy horrorfilmekben látni.
Ebben az enyőkés időben bóklásztunk kifelé egy főbb utca felé, közben pedig Marci készséges férj módjára minden autó elől belökött valami pocsolyába. Végig cuppogtam és csúszkáltam az utat pocsolyából pocsolyába, míg nem a következő közeledő autó fényei megvílágították a következő pocsolyát. Ez legalább bokáig érőnek tűnt, és horrorisztikusan fodrozódott fekete felszíne. Ekkor megmakacsoltam magam és már nem is tudom hogyan de féktelen kacagás lett az eredménye.
Kacagva és vihorászva dülöngéltünk az utcán mikor kicsúszott a számon hogy pont ilyenkor szokott előtűnni a filmekben a baltás gyilkos. Marci rálicitált az ötletemre az X-aktákkal. Ez csak fokozta féktelen jó kedvünket és olyan hangosan nevettünk, hogy az már közbotrány számba ment.
Szóval boldogok vagyunk.
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.