Zakopanei kalandozások

... nem is akármivel: KONYHASZEKRÉNYEKKEL.

Boldogságomban maradat lehetett fogatni velem. Ugyanis kis költségvetésű lakásfelújítási tervezetembe, nem fért bele az új konyhabútor szett, így lemondtam róla és a meglévő átfestésen agyaltam. Csak sajna a festék nem oldja meg, ha egyik túl alacsony, a másik túl széles, és az itt foszlik, ott vedlik problémakörre is csak részben megoldás.

Ebben az esetben kézenfekvő lenne Magyarországon, megkérdezni a szomszédokat, hogy mikor van itt a környéken lomtalanítás, türelmesen várni, aztán befogni Marcit a cipekedésbe. Sajnos a környékbelieknek, nem csak hogy nincs lomtalanításuk, de még nem is hallottak róla. :(

Így igazi csodaként éltem meg, hogy az egyik környékbeli panzióban felújítottak, és kidobták az alig használ '50-es évek dizájnját idéző konyhaszekrényeket.  Nagyon jól passzolnak a hűtőnkhöz, mely a '70-es évek szülötte. Három alsó részt és egy felsőt örökbe is fogadtam azonnal, majd nekiláttam megszervezni a fuvart. Főnökasszonyom Volvoja ismét jó szolgálatot tett.

Azóta már részben lekentem őket csokoládébarna olajfestékkel. Nagyon jól mutatnak a meszelt falak előterében, és részben be is költöztem. A második nagy festési kört a hétvégére tervezem, így megint hígító szagban és olajfesték bűzben fogunk pácolódni. Szeretném már befejezni, mert jelenleg a konyha inkább bútorraktárra emlékeztet, ugyanis a régi szekrényeket még nem raktuk fel a padlásra, de az újak már bent állnak a helyükön.

Még sok minden hiányzik, hogy álmaim konyhájára emlékeztessen, avagy ki tudjam hozni belőle a legtöbbet, pl. egy terrakotta csempét imitáló vízhatlan tapéta kifejezetten feldobná a falat. De aminek igazán örülnék az egy tűzhely, felül gázos, alul elektromos sütővel (sajna most nincs sütőm), fehér színben, pofás külsővel, olyat amelyik szeret almáspitét sütni. Nincs valakinél ilyen elfekvőben?

Gabi