Sikeresen kidőltünk a hét elején-közepén heveny megfázás miatt. (Nagy valószínűséggel köszönet érte a Narancsos Buszjáratnak, melynek fedélzetén vagy 7 órán keresztül élvezhettük a 40 fokot, ami után a krakkói leszállás károsnak bizonyult...)

Szóval szerda óta betegszabadság, de ma úgy voltunk vele, hogy vagyunk már olyan jól, hogy tegyünk egy rövid sétát a novemberi napsütésben a környéken.

Ennek megfelelően irány a Gubalówka-hegy siklóval. Itt szerény tízórai, közben jómagam a csúcsokat gyakoroltam - fejlesztés alatt áll az idegenvezetés a holtszezonban - most már még több adatot tudok!
Ha idegenvezetek, mindig balra fordulunk innen a néppel, tehát evidens volt, hogy akkor most jobbra. S lőn. Sétáltunk egy kellemeset az eldugott hegyi házikók között - tényleg az volt az érzésem, hogy egy nagyon turistamentes részén járunk a városnak - majd a kék jelzésen leereszkedtünk a hegyről, vissz a sikló aljához.
Mondjuk ez a kék jelzés vicces volt. Szerintem idén nagyjából az első ötvenben benne vagyunk, aki végigment rajta. Rég láttam ennyire elhanyagolt turistautat. Mindenhol kidőlt fák, elég sok kerülgetés, némi belső átkozódás, hogy miért nem bakkancsban jöttem, de végül lejutottunk.

Készült pár kép is, az eleje főleg a Gubalówkáról fotózva, aztán a séta közben. Megnézhetőek itt: http://picasaweb.google.com/polandtourism/NovemberiSeta#

   CSom