Zakopanei kalandozások

Vasárnap kirándulni mentem. Kevés gondolkodás után úgy döntöttem, hogy így szeptember végén a legmegfelelőbb, ha letudok egy kötelességet.

Szóval irány a Giewont!

Ez, a "mindössze" 1895 méter magas csúcs uralja Zakopane látképét, és a hozzá kapcsolódó legendának köszönhetően a Lengyel Tátra egyik legnépszerűbb célpontja. (Talán csak a Morskie Oko tud vele vetekedni...)
Lényeg a lényeg: Épeszű turista nyáron meg sem próbál ide indulni, mert tömött sorokban zarándokolnak fel a lengyelek.

De vissza a saját élményekre:

Vasárnap úgy döntöttem, hogy nem kapkodom el a felkelést, és csak 9 körül indultam el otthonról, majd még úti elemózsiát is szereztem, illetve Kuznicében, ami a kiinduló pontom volt, vettem egy új térképet.
(Az előző kiszenvedett a (nem önszántamból) állandó esős túrázásoktól...)

Szóval kb 9:30-kor hagytam el Kuznicét a kék jelzésen, majd 10 előtt kicsit a Hotel Kalatówki előtti réten, csodaszép időben elköltöttem reggelimet. Innen tovább a Polana Kondratowára, ahol a menedékháznál kicsit pihentem, majd nekikezdtem a túra később legnehezebbnek bizonyuló szakaszával.
A menedékháztól ugyanis folyamatosan meredeken felfelé haladva értem el a Kondracka nyerget, majd onnan tovább, már könnyebb szakaszon az utolsó szakaszra vivő útkereszteződést. Innen egy negyedóra volt a csúcs.
Ez a szakasz érdekes, mert nagy része egyirányú, azaz különválik a fel és a lefele vezető szakasz. Elvben - lévén, hogy ez láncos helyenként - ez nehezebb, mint az előbb emlegetett emelkedő, de mivel most is voltak egy jó páran, így a folyamatos rövid sorban állások miatt nem fárad ki az ember.

A csúcson aztán nem sokat időztem az irdatlan méretű kereszt alatt, mert kedvesen felhőbe vonult az egész. Esőre még csak sansz sem volt, de látni sem lehetett semmit. Ilyen a szerencsém, nem tudtam integetni Gabinak.

Visszatértem hát a csúcs alatti kereszteződésbe, és kényelmesen megebédeltem.

Innen a piros jelzésen - no ez meg a kommersz lefele út - jöttem egészen a Dolina Straziskaig, mintegy másfél óra alatt. Ezt az útvonalat - kiváltképp lefele - mindenkinek tudom ajánlani, mert nagyon szép helyeken vezet keresztül.

Végül kb fél háromra értem a parkolóba, szóval kezdéstől végéig kényelmesen meg lehetett tenni az utat 5 óra alatt.
Ennek ellenére pont a múlt heti hírek miatt mondom, hogy senki se vegye fél vállról a Giewont megmászását. 10 napja két ember halt meg rajta. Igaz nekik fontos volt viharban is megpróbálni, egy villámocska meg kitolt velük a láncos részen. Csak a gondolkodásra szeretném felhívni a figyelmet, ami ennek a két muksónak nem ment...

  CSom