Rólunk

Csomor Gabriella és Márton, azaz Gyopi és CSom idegenvezetési, program- és szállásszervezési, tolmácsolási és alap életbeli kalandjai Lengyelországban, Zakopanéban a Tátra fővárosában! Mivel egyre többen kerestek minket szállás, program, stb ügyben az iwiw-en, meg postolva, meg hasonlók, így megadjuk az email cimünket: polandtourism@gmail.com Írjatok nyugodtan! Létrehoztunk egy oldalt is Zakopanéról - böngésszétek azt is nyugodtan: www.zakopaneinfo.hu

Hozzáfűznivalóitok

  • gabrysia: Nem is olvastam a blogot, mert eltűntetek, aztán én is a fb-ról tudtam meg az apartmanházzal kapcs... (2014.07.22. 19:38) Hogy is lett nekünk apartmanházunk?
  • gab07: Jajj, ezeket olvasva elfogott a vágy, hogy nekem is legyen egy macskám. Úgy tudnak hiányzozni azok... (2011.12.10. 08:20) Néhány dolog, amit a macskáktól tanulhatunk
  • Inda Krakkóból: Wow! Gratula :) (2011.10.11. 18:39) Kapcsolatépítés
  • zsoka95: Ha tudnék lengyelül, tuti átköltöznék ZAKOPANÉBA. Erről a hétvégén is megbizonyosodtam. Lehet, ho... (2011.10.03. 21:15) "Ha"
  • Gyopár&Csom: Hát nem hiszem, hogy azt csak úgy polgári kezdeményezés gyanánt lehet nyitni... Meg aztán így is ... (2011.09.01. 17:51) Kommunikáció, mint olyan

Pontos Idő

Látogatóink a világból

free counters

2011.01.31. 18:47 Gyopár&Csom

Síugrás beszámoló - eleje

Sziasztok!

Igen letisztultak az emlékek - megszépülniük nem kell, hisz csodásak - és főleg, már idő is van kicsit dajkálni őket. Vágjunk hát bele.

Miután szerda délután lelkesen és ügyesen - hogy én mennyi kis utcát ismerek már a városban a dugók elkerülésére! - kihordtuk a szállásokra a jegyeket, már alig maradt feladatunk. Aznapra. Csak a jegyeket kellett beborítékolni, ami kis híján tragédiába torkollott, de erről majd egy következő bejegyzésben...

És eljött a csütörtök, a várost pedig belengte a várakozás enyhe szembe szele, amelyre ráfeküdve Małysz már első este, a kvalifikáción kis híján sáncrekordot ugrott...

Pénteken pedig, az első versenynap, az első Magyar Szektoros nap köszöntött ránk. Rögtön egy kellemes bejelentéssel: kb 11-kor tudtam meg, hogy délben interjút kell adnom, mert a lengyel RM-FM rádió érdekesnek tartja a Magyar Szektor kezdeményezést...

Szóval irány a Karpacka, ahol némi bénázással kísérve megkezdtük a maradék jegyek elosztogatását, és a sok-sok érkező magyarral az ismerkedést.

A rádiós srác is befutott, addigra a gombócot is leküzdöttem a torkomban, végül persze teljesen feleslegesen, mert nem velem, hanem (nagyon helyesen) egy szurkolóval készített riportot, és nem győzött álmélkodni, hogy a magyarok szeretik a síugrást, és eljönnek ezért Zakopanéba.

Hát eljöttetek, és nem is kevesen... Így aztán kicsivel egy óra után a sánc felé indult lelkes kis csapatunk, amely kb 20-25 ember számlált végül. Kicsit izgultam a helyek miatt, de kiderült, hogy az egy órával korábban menés nagy ötlet volt, nagyon simán bejutottunk, senki semmilyen szeszt értéktárgyat nem bukott el a motozás során, és remek helyünk adódott a bírói tornyok előtt.
Már csak a 15:30-as próbaugrásokig való várakozás kibírása volt hátra, ami a helyi műsorcsinálóknak köszönhetően tökéletesen zajlott.

Aztán eljött a nagy pillanat, a verseny. Abban is természetesen Małysz. Elsőre akkorát ugrott, hogy a vak is láthatta (de ha nem, akkor halhatta), hogy ő a legjobb. Azt hiszem erre mondják, hogy felrobbant a stadion... És mi is, élő repeszdarabként csatlakoztunk a tülkölő, üvöltve éljenző tömeghez...
Így aztán nem is tudtuk meg, hogy mekkorát ugrott, és hogy mennyi pontot kapott, sőt azt sem, hogy hányadik helyezett, bár ezzel kapcsolatban azért voltak elképzeléseink.

Jöttek még hárman (Amman, Kofler és Morgenstern), és mindhárman annyira "kicsit" ugrottak, hogy tudtuk, nagy baj nem lehet. Végül az első sorozat végén a helyi szpíker közölte, hogy Małysz az első, de a mivel a szokásos hangrobbanás újra bekövetkezett, ezért pontszám, méter, előny, és minden más fontos információ újra titok maradt...

És jöhetett a második menet. Sajna a végén elég nagyokat ugrottak páran - sőt Małysz is kicsit ránk ijesztett utolsónak, hiszen egy pillanatra mindenki némán várakozott, majd felhangzott a "Jest pierwszy!" mondat a műsorközlőtől, és elvesztünk a minden addigit meghaladó hangorkánban.
Táncoltunk, és kiabáltunk és énekeltünk - és a hangulat leírhatatlan és visszaadhatatlan. Azt hiszem nem csak én, hanem nagyon sokan voltunk úgy vele, ennél a hétvégénél nagyobb sanszot nem kaphatunk rá, hogy végre egyszer élőben lássuk nyerni a Repülő Bajuszt...

Megvártuk hát az eredményhirdetést, majd lebotorkáltunk a sáncról, és irány az étterem. Itt aztán legnagyobb örömömre a verseny után is összeültünk páran, úgyhogy egy kellemes vacsora és sörözés közben tárgyalhattuk meg ezt a szenzációs estét.

Ígérem, hogy hamarosan visszatérek a folytatással. Addig is szemezgessetek a folyamatosan frissülő képtárban a ZakopaneInfon, vagy a Facebookon.

    CSom

2 komment

Címkék: sport siugrás


A bejegyzés trackback címe:

https://zakopane.blog.hu/api/trackback/id/tr952628576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zi_laj 2011.01.31. 21:11:38

Köszi szépen, és várjuk a folytatást!

Judy0625 2011.01.31. 22:59:08

Köszi a beszámolót nagyon jó!Jövőre tervezem, hogy én is a helyszínen fogom nézni a versenyt!:)
Én is várom a folytatást:)