... a költözést is. Legalább is ezt tapasztalom, ugyanis megint költöztünk egyik átmeneti helyről, a másik átmenetire. Itt, ha minden jól megy 2 hónapig maradhatunk és innen már az apartmanházban elkészült lakásba költözhetünk.
Az előző költözésnél 2-3 napig csomagoltam és a kicsomagolás is lassabban ment, most egy délelőtt lezavartuk úgy, hogy közben még dolgoztunk is. A kicsomagolás, szerelésekkel együtt egy reggelt vett el, és még hálózati kártyával való ismerkedés és csavarozások is fértek bele.
Rutinos költöző lett a macska is, előző alkalommal csöppecskét megtört, és beköltözött kb. 3 napra a ruhás szekrénybe, amit átkereszteltünk pánikszekrénynek, csak enni járt ki, akkor is szinte lapos kúszásban, az ellenséget lesve. Itt szunyókált egy kört a fürdőben, majd peckesen mindent körbeszaglászott és este már elő is adata a szokásos esti őrjöngései egyikét (az a fránya farka beszólt neki, majd menekülni kezdett).
Marci is rutinosan vett az akadályt, költözés utáni szokásos alvása egy órára rövidült és második nap reggelén csak egy kicsit bolyongott, mire meglelte a ruházata elemeit.
De azért nem minden tökéletes, a minap életem párja a lakás ajtaját, ami egy bitang meredek csigalépcsőre nyílik, nyitotta ki és már tolta is le a nadrágját, hogy WC-zen, mikor szembesült a lépcsőkkel. Rövid zavar, hosszú nevetés után a következő ajtón ment be. Azóta éjjelre zárom az ajtót, nehogy félálomban rossz ajtón menjen ki. Úgy néz ki költözéshez nem elég a rutin.
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.