Elegem lett a karácsonyi előkészületekből, elegem a "szezonon kívül nem lesz sok munka és pihenünk, (de valahogy mégis látástól mikulásig dolgozunk)" életmódból, elegem a "most majd előveszem az elmaradásaimat, és bepótolom" hozzáállásból, és úgy összeségében mindenből
Kivettem egy-két szabadnapot az irodában (így csak az otthoni gépről dolgozok), és kijelentettem, hogy szabadságon vagyok, majd nekiálltam bepótolni alvás restanciámat. Ezek után előtúrtam egy régen kölcsönkapott könyvet, beleolvastam és hagytam magam elveszni benne.
Nem volt nehéz, mert Joanna Chmielewska kortárs lengyel krimiíró, aki az emberi egyszerűséget és lustaságot kifigurázva telerakja a regényeit helyzetkomikummal. A 2,3,4,5 stb. hullánál már nem kuncogtam, vagy fel-felnevettem, hanem ordenáré módon röhögtem, le-le estem székről, ágyról és majd bepisiltem, végül hajnali 4 felé a visszafojtott nevetéstől (Marci az igazak álmát aludta) görcsöt kapott az állkapcsom és csak sípolva tudtam venni a levegőt. Kimenekültem a WC-re és kiengedtem a hangorkánt. Marci békésen aludt tovább, csak az ellen tiltakozok amikor a nyolcadik hulla tájékán igzalmamban véletlenül fejbe könyököltem, de nem volt komoly tiltakozás, mert a második morgólodó szó közben visszaaludt.
Másnap reggel vagy délig aludtam, és miután megtaláltam a gyilkost, úgy éreztem magam mint aki 2 hetet töltött az olasz riviérán napozva, pihenve. No, és újra szeretem az életet!
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.